A karma törvénye
A szakirodalomban a sors törvényeként, az ok-okozat törvényeként vagy a hatás-visszahatás törvényeként is találkozhatunk e kozmikus igazsággal.
A karma szanszkrit kifejezés, cselekvés-t jelent.
Az ember egész élete során okok miatt cselekszik, majd a keletkezett okozat újabb jövőbeli ok lesz egy újabb cselekvés során. Így a karma az okok és okozatok láncolata. Ebből következik, hogy köze van az időhöz. Ok a múlt, okozat a jelen, de a jelen okozata egyúttal a jövő oka. Minden egyes ember életében és a világegyetem működésében véletlen tehát NINCS! Saját szerencsénknek vagy balsorsunknak mi magunk vagyunk okozói és teremtői.
Születésünktől halálunkig hűséges kísérőnk a sorsunk.
Hagyhatjuk, hogy sodorjon bennünket az élet ide-oda, de a legjobb, ha kezünkbe vesszük saját életünk irányítását. Egész életünk folyamán kapcsolatba kerülünk embertársainkkal. Cselekedeteink nem csak önmagunkra, hanem a körülöttünk élő emberekre is hatással vannak. Kölcsönösen befolyásoljuk egymást, hatunk egymásra, akár tudatosítjuk ezt, akár nem. Máris a karma körforgásában vagyunk. Bármit teszünk, vagy elmulasztunk megcselekedni, bármit mondunk, vagy éppen azért, mert nem mondjuk el, az ok-okozat törvénye uralkodik felettünk. Öntudatos emberi lényekként felelősek vagyunk tehát minden cselekedetünkért vagy annak elmulasztásáért.
Karmánkat működésbe hozzunk érzelmeink, vágyaink, indulataink és gondolataink minőségével is.
Mivel ezek az energiák jóval finomabbak, mint a fizikai világ energiái, nagyobb és közvetlenebb hatást érnek el. Hatnak mindenkire, majd visszahatnak ránk, az elindítójukra. Ez azt jelenti, hogy mindenért, amit energiaként kibocsátunk magunkból a világba, személyesen vagyunk felelősek. Az ember tehát kezében tartja a hatalmat saját jövője felett. Jövendőbeli jellemét, sorsát MOST és ITT önmaga határozza meg.
Az egész megnyilvánult világegyetemet kozmikus alaptörvények működtetik.
Minden, a rendszerben zajló folyamat egyensúlyban van, legalább is erre az egyensúlyra, harmóniára törekszik minden benne létező. Ennek az egyensúlyi állapotnak a létrejöttét segíti a karma törvénye.
A kölcsönhatások sűrűjében sok dolog siettetheti, vagy késleltetheti a visszahatás bekövetkezését. Sokszor előfordul, hogy emberi szempontból nézve, nem rögtön, a cselekedet után következik be a reakció, hanem évekkel, évtizedekkel később, esetleg a következő inkarnációban (életben).
A karma azonban mindig pontosan és igazságosan teljesül.
A visszahatás azon a szinten, olyan intenzitással és minőségben tér vissza, amelyen elindítottuk. Egyébként a világegyetem működési rendszerében rövid idő alatt kaotikus (káosz) állapotok jönnének létre. A karma törvénye biztosítja az egész működő rendszer egyensúlyi állapotát.
A karma sohase büntet, vagy jutalmaz! Csak működik.
Ha pozitív, jó, kellemes, élvezetes hatások érnek bennünket, nem keressük az okát. Elfogadjuk, szinte természetesnek vesszük, nem kérdezzük: Mivel érdemeltem ki? Mit tettem, hogy jutalmul ezt kaptam az élettől? Ha baj, kín, szenvedés, betegség, tragédia, keserűség, veszteség ér bennünket, rögtön feltesszük a kérdést: Miért éppen engem sújt ez a csapás? Semmi olyat nem tettem, ami miatt ezt a büntetést érdemelném a sorstól.
A válasz erre a problematikára a következő:
A karma sohasem felejt.
Ami valaha megtörtént, kitörölhetetlenül belevésődött a kozmikus intellektus emlékezetébe, az ún. akasha krónikába. De azt is mondhatnánk, beleíródott a kollektív tudatba. Senki és semmi nem tudja meg nem történtté tenni. Csakis a visszahatásként létrejövő következmények feldolgozásával lehet semlegesíteni.
A sors tehát minden esetben TANÍT.
Ezzel segíti fejlődésünket, tudásunk kibontakozását.
A karma a megnyilvánult világgal együtt állandóan változó, mozgó, élő kölcsönhatásokkal működő, az egyensúly helyreállítására törekvő szövedék, melyet mi állandóan változtatunk, módosítunk, mert a sorsunk a saját kezünkben van.
Részlet a „Világosság az ösvényen” című kiadványból:
„Minden ember önmaga kizárólagos törvényhozója. Ő oszt ki magának dicsőséget vagy bánatot, ő dönt élete jutalma és büntetése felől. Ezek az igazságok, melyek hatalmasak, mint az élet maga, olyan egyszerűek is, mint a legegyszerűbb emberi elme.”
Összeállította: Benedek Emília
benedekemi65@gmail.com
