A fejlődés törvénye
Az egész univerzumot működtető kozmikus törvényszerűségek közül talán ez áll hozzánk a legközelebb, ez érzékelhető legkönnyebben.
Senki sem kérdőjelezheti meg, hogy mindig minden örökös változásban van. Semmi sem ugyanaz, mint akár csak egy perccel korábban volt. Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, ugyanazt, ugyanúgy soha nem élhetjük át, csak legfeljebb hasonló módon.
A fejlődés törvényét elfogadhatjuk önként, felismerve, hogy saját előrehaladásunkat segíti. Sokan vannak azonban, akiket az élet szinte „rákényszerít” a változásra, fejlődésre, növekedésre. Szívesebben maradnának ott, ahol vannak, mert azt már megszokták, szeretik, komfortérzetük a helyzetben maximális. Talán azt is gondolják, ha nem is tudatosan, elérték azt a szintet, ahonnan nincs tovább, ahonnan nem lehet tovább, előre, magasabbra törni, lépni. A fejlődés törvénye azonban nem tűri a változatlanságot, a stagnálást, az állóvizet. Mert a mozdulatlanság ellentmond az univerzum, ÉLET törvényeinek.
Sokszor azért nem merünk változni, változtatni életünkön, mert félünk.
Félünk az ismeretlentől, esetleg nem is bízunk abban, hogy az új számunkra valóban jobb is lesz, hogy általa többek és jobbak leszünk, többé válhatunk. Aki azonban önként nem változik, nem fejlődik, nem növekedik, azt a sors belekényszeríti a változtatásba. Akár akarja, akár nem.
Amint a dharma témakörénél fejtegettem, ha a bennünk lévő lehetőség-magocskák nem kezdenek önként fejlődésnek indulni, akkor valamilyen formában kívülről érik őket erőteljes behatások. Ilyenkor az ÉLET-et fel kell ébreszteni a haldoklóban, hogy mozgásba lendüljön, hogy elinduljon a fejlődés, az ÉLET útján.
Bármilyen tapasztalás hasznos.
Bármi, ami annyira erősen hat, hogy a személyiség kemény dióhéja megrepedjen, és a bensőben lévő ÉLET megmozduljon. A hatásra kénytelen kölcsönhatással reagálni, a karma törvényszerűsége alapján. Máris megindult a fejlődés folyamata. A válasz előjön a személyiség mélyéről, a rejtett életből. Azt is írhatnám, a tudatalattiból, a személyiség még ismeretlen rétegeiből.
E külső hatások lehetnek pozitívak vagy negatívak, attól függően, hogy érzelmileg és gondolatilag hogyan minősítjük őket, melyik kategóriába soroljuk, hogyan éljük meg azokat. Tapasztalatok nélkül nincs ÉLET, nincs fejlődés. A negatív tapasztalás is jobb, mint a tapasztalás nélküliség.
Míg a tudatosság alsóbb szintjein a kívülről érkező impulzusok serkentenek fejlődésre bennünket, addig a tudatosság magasabb szintjein a belülről származó indítékok érik el a fejlődési folyamatban való részvételünket.
Tudatosságunk fejlődésének fázisai:
1. Vágyaink kielégítésének szükségessége által kifejlődik bensőnkben a helyes és helytelen megkülönböztetésének képessége.
2. Felfedezzük és megértjük a kozmikus törvényeket.
3. Teljesítjük kötelességeinket az anyagvilágban a törvények alapján.
4. Bölcs Tanítóvá válunk, aki elfogadja sorsát, képes annak megfelelően élni.
Nem várhatjuk el, hogy ármelyik fokon is áll valaki, magasabb szintű tulajdonságokkal rendelkezzen.
A magasabban állók kötelessége megmutatni a magasabb szintű tulajdonságokat, de nincs joguk elvárni az alacsonyabban állóktól. Fel kell hívni e tulajdonságokra a figyelmet, követendő példát kell mutatni, így a fiatalabb lelkeket az idősebb lelkek gyöngéden vezethetik útjukon.
A fejlődésünkhöz fel kell ismerni és meg kell érteni saját dharmánkat, mely fejlettségi szintünktől függ. Ha túl magas eszményt állítunk felkészületlen lelkünk elé, az nem lendít előre rajtunk, sokkal inkább megakadályozza fejlődésünket. Eredménye az lesz, hogy nem csinálunk semmit. Oly elérhetetlen a cél, hogy meg sem próbálkozunk vele. Hiányoznak hozzá a képességeink. Megakasztjuk a saját fejlődésünket.
Helyezzük az átugrandó lécet olyan magasra önmagunk számára, amennyire csak lehet.
De ne akarjuk saját eszméinket másoknak előírni, akik növekedési törvénye teljesen eltérhet a miénktől. Tanuljunk toleranciát, ami segít minden embernek abban, hogy a saját helyén tegye mindazt, amit helyes tennie, és amire saját természete ösztönzi őt. Ha meghagyjuk a saját helyén, az segítségére lesz, növekedését, fejlődését fogja szolgálni. Minden, ami a saját helyén van, jó helyen van.
Amire ma törekszünk, azzá leszünk holnap.
Törekvéseinket emeljük egyre magasabbra! A részcélok kitűzésénél azonban szellemi utunk során is vegyük számításba saját képességeinket, a végcélhoz vezető út hosszát, az előreláthatólag ráfordítandó időt, valamint a végcélhoz vezető módszereket. Tervezzünk reálisan, ne türelmetlenül és megfontolatlanul!
Összeállította: Benedek Emília
benedekemi65@gmail.com
