Mi az élet?
Mi az élet? Mi az élet célja? Van-e életcél?
Benedek Emilia gondolatai
Hogy mi az élet? Vajon hány ember teszi fel önmagának ezt a kérdést egy földi inkarnációja során? Ha felteszi, annak mi az oka, mi a kiváltója?
Biológusok, kémikusok, történészek, régészek, valláskutatók, antropológusok, pszichológusok foglalkoznak „hivatásszerűen” e kérdés megválaszolásával. Szerintem csak elméleti, spekulatív tartalmú választ adhatnak önmaguk, tudományterületük és a közember számára is. Hiszen senki és semmi nem fogja igazolni, bizonyítani, elégedettségét kifejezni, hogy: „Hurrá! Ez az!
Végre megtaláltátok a választ! Csak így tovább ezen a megkezdett úton!”
Mivel minden válasz „csak” lehetőség, feltevés, nehéz az átlagembernek bármelyikkel is azonosulni, főleg, ha saját benső rendszerében sem pendít meg húrokat.
Fogalmi nehézségek is adódnak. Tehetünk-e egyenlőségjelet a LÉT és az ÉLET szavak közé? Van-e egységes definíciója az emberiségnek az ÉLET szóra?
Számomra az élet egy örökké, állandóan megnyilvánuló, mindig és változatlanul meglévő, jelen lévő állapot. Ami alapja mindannak, ami valami. Az élet ugyanúgy létező, mint ahogy vagyok. Csak mindig más formában. Az életet én nem tudom, és nem is akarom szűk látókörűen, csak a mostani emberi létem szempontjából szemlélni. Nem is látom értelmét ennek.
Kérdések fogalmazódnak meg bennem. Mi az állati, a növényi, az ásványi élet értelme, célja? Fejlődés? Visszatérés? Hová? Valami felé tartás? Mi felé? Miért? Kényszerít valami erő arra felé?
Az élet állandó mozgás, változás, lüktetés, ki- és belégzés, teremtés-megtartás- és pusztítás. Az élet egy színes kaleidoszkóp, benne a létformák milliárdféle megnyilvánulásával. Ha feltétlenül célt akarunk, célt szeretnénk keresni és találni az életnek, talán azt mondhatnánk, a létezése, a van-sága a célja.
Talán azt könnyebb megfogalmazni, mi nem az élet. Az élet nem vegetálás, nem fásult beletörődés, nem rezignált várakozás, hogy legyen már végre vége!
Igaz-e az, hogy az élet ellentéte a halál? Számomra nem. Ami az egyik létsíkról nézve meghalás, elhalálozás, eltávozás, az életfunkciók nem működése továbbra ott, az a másik létsíkon megszületés, új-más életfunkciók életre kelése, beindulása. Olyan, hogy halál, nincs, nem létezik. Csak élet van. Változatos formai megnyilvánulásban. A halál pillanatában is (amit az átlagember halálnak nevez) az élet diadalát kellene ünnepelnünk, mert az egy jelentős felébredési, igazi önmagunkra találási pillanat. Éppen azért, mert felismerhetjük és tudatosíthatjuk, hogy az élet örök, változatlan, mindig jelen lévő állapot, aminek én része vagyok.
Benedek Emilia benedekemi65@gmail.com
Benedek Emilia gondolatai
Hogy mi az élet? Vajon hány ember teszi fel önmagának ezt a kérdést egy földi inkarnációja során? Ha felteszi, annak mi az oka, mi a kiváltója?
Biológusok, kémikusok, történészek, régészek, valláskutatók, antropológusok, pszichológusok foglalkoznak „hivatásszerűen” e kérdés megválaszolásával. Szerintem csak elméleti, spekulatív tartalmú választ adhatnak önmaguk, tudományterületük és a közember számára is. Hiszen senki és semmi nem fogja igazolni, bizonyítani, elégedettségét kifejezni, hogy: „Hurrá! Ez az!
Végre megtaláltátok a választ! Csak így tovább ezen a megkezdett úton!”
Mivel minden válasz „csak” lehetőség, feltevés, nehéz az átlagembernek bármelyikkel is azonosulni, főleg, ha saját benső rendszerében sem pendít meg húrokat.
Fogalmi nehézségek is adódnak. Tehetünk-e egyenlőségjelet a LÉT és az ÉLET szavak közé? Van-e egységes definíciója az emberiségnek az ÉLET szóra?
Számomra az élet egy örökké, állandóan megnyilvánuló, mindig és változatlanul meglévő, jelen lévő állapot. Ami alapja mindannak, ami valami. Az élet ugyanúgy létező, mint ahogy vagyok. Csak mindig más formában. Az életet én nem tudom, és nem is akarom szűk látókörűen, csak a mostani emberi létem szempontjából szemlélni. Nem is látom értelmét ennek.
Kérdések fogalmazódnak meg bennem. Mi az állati, a növényi, az ásványi élet értelme, célja? Fejlődés? Visszatérés? Hová? Valami felé tartás? Mi felé? Miért? Kényszerít valami erő arra felé?
Az élet állandó mozgás, változás, lüktetés, ki- és belégzés, teremtés-megtartás- és pusztítás. Az élet egy színes kaleidoszkóp, benne a létformák milliárdféle megnyilvánulásával. Ha feltétlenül célt akarunk, célt szeretnénk keresni és találni az életnek, talán azt mondhatnánk, a létezése, a van-sága a célja.
Talán azt könnyebb megfogalmazni, mi nem az élet. Az élet nem vegetálás, nem fásult beletörődés, nem rezignált várakozás, hogy legyen már végre vége!
Igaz-e az, hogy az élet ellentéte a halál? Számomra nem. Ami az egyik létsíkról nézve meghalás, elhalálozás, eltávozás, az életfunkciók nem működése továbbra ott, az a másik létsíkon megszületés, új-más életfunkciók életre kelése, beindulása. Olyan, hogy halál, nincs, nem létezik. Csak élet van. Változatos formai megnyilvánulásban. A halál pillanatában is (amit az átlagember halálnak nevez) az élet diadalát kellene ünnepelnünk, mert az egy jelentős felébredési, igazi önmagunkra találási pillanat. Éppen azért, mert felismerhetjük és tudatosíthatjuk, hogy az élet örök, változatlan, mindig jelen lévő állapot, aminek én része vagyok.
Benedek Emilia benedekemi65@gmail.com
